és a kérdéseim
Szeretek filmeket nézni, sokat nézek, sokféle műfajban. Hol kikapcsolódás, hol inspiráció, hol fontos lélektani, önismereti gondolatok. Ez utóbbi kategóriából mutatok pár kedvencet.
1. Captain Fantastic
Ebben a történetben a 6 gyermekét – a vadonban – egyedül nevelő apa a szuperhős (nem Marvel-figura).
Nagyon fontos kérdéseket feszeget (kellő humorral és bájjal, de elgondolkodtatóan): Mennyire tolerálja a társadalom a másságot? Hogyan lehet beilleszkedni a társadalomba, ha másfajta értékeket képviselsz? Mi az amit egy szülő nevelés címén megtehet a gyermekeivel? Mi a jó és a rossz? Mi a tudás?
A filmben az utazás nemcsak A pontból a B-be érkezés, hanem egy felnövéstörténet, belső utazás leképezése is.
2. Coco
Mese gyerekeknek és felnőtteknek: (tabudöntögető módon) a halálról, a zene gyógyító képességéről, a család megtartó erejéről (és a családi tabuk romboló hatásáról), önmegvalósításról, az egyensúly megtalálásáról. Bájos szereplők, színes mexikói környezet és a kultúra is megjelenik a történetben.
Ilyen kérdések jutottak eszembe közben: Mit kezdünk a családi titkokkal? Mit tudunk a gyökereinkről? Felvállalhatjuk-e az igényeinket a család előtt? Milyen családi értékeink vannak? Ki/mi tartja össze a családunkat? Hogyan emlékszünk a már nem köztünk lévő szeretteinkre? Ránk hogyan emlékeznek majd?
3. A hihetetlen család 2.
Egy újabb animációs film, gondolataiban pedig a Captain Fantastic világa köszön vissza. (kicsit más módon, de mégis) Vajon ki a nagyobb szuperhős? Aki egyedül a városon végigrobogva megállít egy eltérített vonatot, vagy az aki 3 különböző korú gyerek mellett végzi a napi rutint?
Milyen érzés a gyerekek mellől anyaként visszatérni a munka világába, sőt családfenntartóvá válni? Hogyan zárkózik fel az apa az otthoni feladatok ellátásához? (elárulom remekül)
Ismerjük-e a gyerekeink képességeit, személyiségét és hagyjuk-e őket kibontakozni (akkor is ha nagyon mások, mint a többség)?
4. A történet (The Tale)
Kilóg az eddigi gondolatmenetből: sokkoló és könyörtelen.
Személyes élményeken alapul, olyanokon amelyeknek soha nem szabadna megtörténnie és mégis megtörténnek. „Szeretném úgy kezdeni a történetet, hogy valami nagyon szépet mesélek.” – többször elhangzik ez a mondat a filmben, de a kikerekedő történet nagyon nem szép. Kényelmetlen nézni, de magával ránt. Az agyunk milyen szinten képes egy történetet elnyomni, átszínezni, hogy élni tudjunk a sérüléseinkkel, de közben láttatva azt, hogy mégis sérültünk? Hogyan lehet szembenézni a régmúlttal? Hogyan lehet feldolgozni? Képes-e az ember az öngyógyításra?
5. Teljesen idegenek
Felnőttekről felnőtteknek, szívből ajánlom. A tartalmát mindenhol megtaláljátok, inkább a gondolataimat osztom meg. Olyan emberek a főszereplők, mint bárki más: előítéletesek, viccesek, érzékenyek, titkaik vannak. A film egyszerre vígjáték és dráma, olyan témákkal, mint: gyerekvállalás, gyereknevelés, gyerek-szülő kapcsolat, barátságok, házastársi hűség, nemi identitás. A filmet végigkísérő holdfogyatkozás, tökéletes metafora az emberi személyiségre. Van egy oldalunk, amit mindenki láthat – ez általában a szerethető, jó benyomást keltő – mint a hold fényes oldala. Ahogy egyre nagyobb a sötét rész a holdon, úgy fedezhetünk fel egyre több mélységet a szereplők jellemében – eltitkolt dolgok, belső fájdalmak, olyan tulajdonságok amiket nem vállalunk mások előtt. Milyen az élet, ha felvállaljuk ezt az oldalunkat is?
Jó szórakozást és gondolkodást kívánok!