Az emberi test majd’ minden sejtje kicserélődik hét év alatt. Ez azt is jelenti, hogy a változás az életünk természetes része. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy nehezen változtatunk régi, káros, elavult szokásainkon és/vagy sajátítunk el új szokásokat. Ráadásul nemcsak bennünk zajlanak a változások, hanem körülöttünk is minden folyamatosan alakul. Hasznos, ha ezekhez is tudunk alkalmazkodni. A változásokra tekinthetünk pozitív módon is, értékelhetjük haladásként, nemcsak fájdalmas, nehéz dolognak.
Hogyan tehetjük könnyebbé a változáshoz való viszonyt?
Írj egy listát az elmúlt időszak változásairól és mindegyikhez párosíts minimum egy pozitív dolgot, ami a változás hatására megjelent az életedben. Ugye nem is olyan szörnyű? Egy-egy új helyzet előtt érdemes ezeket a régi tapasztalatokat felidézni, a helyzetből tanultakat alkalmazni.
Milyen kérdéseket érdemes megválaszolni, ha változtatni szeretnék bizonyos helyzeteken?
Miért szeretnék megváltozni? (én szeretnék változni, vagy kell?)
Mi a célom? (konkétan mit szeretnék elérni?)
Mikorra szeretném elérni a célomat? (pontos határidő meghatározása)
Kik segítenek a célom elérésében?
Honnan tudom, hogy elértem a célomat? (miről ismerem fel?)
Milyen akadályok kerülhetnek elém? (és ezeket hogyan tudom kikerülni, átugrani, ledönteni?)
Mi a jutalom, ha elérem a célt?
Érdemes ezeket megválaszolni és az is kiderülhet, hogy a változás nem félelmetes, hanem még jobb is, mint reméltük.
„- Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
– Az attól függ, hová akarsz jutni – felelte a Fakutya.
– Ó, az egészen mindegy – mondta Alice.
– Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy – mondta a Fakutya. – Csak menj, menj, ameddig…
– Ameddig valahová el nem jutok – fejezte be Alice.”
(Lewis Caroll: Alice csodaországban)